A Hálózat a tanszabadságért véleménye a NAT 2012-ről (összefoglaló)

A Hálózat a tanszabadságért (HAT) véleménye a Nemzeti alaptantervre vonatkozó, 2012. februárban megjelent javaslatról

Összefoglaló

1. A NAT szerves része a magyar oktatás tartalmi szabályozásának, annak egyik eleme, illetve a szabályozás hátterét alkotó jogszabályok függvénye. Kereteit a legjelentősebb mértékben természetesen a 2011. év végén elfogadott köznevelési törvény határozza meg. A HAT állásfoglalásának egy része ezért a törvényben található tartalmi szabályozással foglalkozik.

2. A NAT (a továbbiakban ez a név a 2012. évi javaslatot jelenti, ha korábbi alaptantervekről lesz szó, azok jelölését a megjelenés dátumával egészítjük ki) egy a rendszerváltás óta tartó, a tartalmi szabályozás több alapvető átalakulását eredményező folyamat újabb állomása, ismét egy az előzőhöz képest fordulatot jelentő változás terméke, és hű tükörképe. A NAT az oktatási rendszer újbóli központosításának egyik legmarkánsabb eszköze, e tekintetben, illetve a tantervek hazai formálódása terén is újabb paradigmaváltást jelent.

3. A tartalmi szabályozás központosítása a NAT-ban mindenekelőtt a közműveltségi tartalmak meghatározásában, illetve e tananyagnak lényegében az „átlagos” iskolákban tanítható ismeretek egészére kiterjedő mennyiségében jelenik meg. A NAT olyan nagy mennyiségű tananyagot tartalmaz, hogy ezzel lényegében előírja a kerettantervek ismerettartalmát, így a közműveltségi tartalmak tekintetében a kerettantervek lényegében azonosak kell legyenek, ebbe beleértve a törvényben lehetőségként szereplő alternatív kerettanterveket is. A NAT ezzel tulajdonképpen lehetetlenné teszi, hogy pedagógiai alternatívák a tantervek műveltségi tartalma tekintetében megjelenjenek, illetve megakadályozza, hogy már most is meglévő alternatívák esetében a sajátos tantervi megoldások a tanítás tartalmának meghatározása terén tovább éljenek.

4. A köznevelési törvény által kialakított keretek között minimálisra szűkül a szakiskolákban az általános képzést szolgáló oktatás óraszáma, valamint a szakközépiskolákban is szűkül az az időkeret, amelyben nem szakmai képzésről lesz szó. Vagyis a NAT – és ez az egyik legnagyobb ellentmondás – várhatóan a 14-19 éves korosztályba tartozók kb. 20%-a, a gimnáziumokba járók számára lesz releváns, és csak az ő számukra fogja megadni az éppen ezért már-már komikus megnevezéssel közműveltségnek titulált, a „nemzet közös műveltségének” elképzelt tudásanyagot. Szó sincs itt semmiféle közműveltségről, a szót értés közös alapjáról. Ha pedig valaki a NAT-ban szereplő közműveltségi tartalom minimális jellegét emeli ki, akkor legalább furcsának kell tartania, hogy a gyerekek, fiatalok 80%-a ehhez a minimumhoz – legalábbis az iskolarendszerben kapott nevelés keretei között – el sem juthat.

5. A központilag, mereven előírt közműveltségi tartalom, s különösen annak nagy mennyisége rendkívül negatívan hat az oktatás módszertani korszerűsítésére, még annak ellenére is, hogy a törvény passzusai, illetve a NAT szövege szerint a metodika tekintetében a pedagógusok és az iskolák önállósága megmarad. Ennek oka egyrészt az érdemi pedagógiai differenciálás lehetőségének beszűkülése (ld. 5. pont), másrészt a kötött tananyag és annak nagy mennyisége következtében várhatóan nagy arányban előforduló reakció a pedagógusok részéről: az eddig módszereiket már átalakítók, vagy azt fontolgatók közül sokan visszatérhetnek a csak a memorizálásra és gyakorlásra épülő tanulási-tanítási módszerek alkalmazásához. Az érdemi pedagógiai differenciálás, vagyis hogy minden tanuló olyan fejlesztésben részesüljön, ami helyzetének, igényeinek, előzetes tudásának, képességeinek, magával hozott kultúrájának a leginkább megfelel, tehát a differenciálás legalább egy nagyon fontos területen, a sajátos tartalmú tanulnivaló biztosításának területén a tanulók döntő többsége számára lehetetlenné válik.

6. A tananyag tekintetében differenciálás csak „fölfelé” képzelhető el, vagyis lehetséges lesz nyilván a tantervekben szereplőnél „többet” tanítani. Ez a fajta „differenciálás” azonban csak a jó tanulók esetében lesz alkalmazható, s mivel tudjuk, hogy Magyarországon a „jótanulóság” és a társadalmi hovatartozás egymással rendkívül erős kapcsolatban állnak, így az erősen központosított, előíró jellegű tartalmi szabályozás valójában egy újabb csapás az esélyegyenlőtlenségek csökkentésére. Ismét a magasabb társadalmi presztízzsel rendelkező családok gyermekeinek előnyben részesítése a hátrányos helyzetűekkel szemben. A NAT szövegében több ponton is a szerzők az esélyegyenlőtlenség, a hátrányos helyzet kérdéseit diszkriminatív módon kezelték (ld. 3.6. pont).

7. 2004 és 2010 között Magyarországon elsősorban az Európai Unió támogatásának köszönhetően jelentős mennyiségben jöttek létre az oktatás korszerűsítését szolgáló eszközök (oktatási programcsomagok, integrációs, inklúziós programok, jó gyakorlatok leírásai és felajánlásai, hálózati struktúrák, stb.), amelyek azonban nagyrészt nem, vagy rendkívül nehezen, és csak részlegesen illeszthetők egy központosított, előíró jellegű tartalmi szabályozás keretei közé. A kidolgozott programoknak szinte mindegyike az érdemi pedagógiai differenciálás elvére épül, vagy annak érvényesítését kiemelt feladatának tekinti, nagymértékben számol a pedagógusok kreativitásával, újítási készségével és tenni akarásával, pontosan azzal az önállósággal, amely az új tartalmi szabályozás keretei között erősen korlátok közé szorul (ld. előző pontok). E kérdésben természetesen a legnagyobb probléma, hogy a magyar oktatás szinte teljes egészében elveszít olyan forrásokat, amelyek a fejlődését szolgálták volna. De az is probléma, hogy lehetetlenné válik az uniós forrásokból kialakított programok hosszú távú fenntarthatósága, amely a támogatások szabályait is sérti, és akár rendkívül súlyos anyagi terhet is jelenthet majd az országnak ezen összegeknek a visszafizetése, ha hazánk ellen ez ügyben (is) eljárás indul.

8. A tananyag központi, előíró jellegű, szinte teljes körű meghatározása mellett felhozott érvek nem állják ki a neveléstudományi ismeretek alapján megfogalmazható kritika próbáját. Az e témával foglalkozó pedagógiai kutatások, és az ezekre épülő, az oktatás kereteit leíró nemzetközi dokumentumok meghatározó tendenciaként mutatják be az oktatási rendszerek decentralizációját, és ezen belül a tartalmi szabályozási szisztémák merev központosítottságának a feloldását is. Nem ismerünk a világban olyan országot, amelyben az oktatás (és/vagy benne a tartalmi szabályozás) jelentős mértékű centralizációja, mint az oktatásirányítás által menedzselt, domináns folyamat fogalmazódott volna meg az oktatáspolitika alapvető céljaként. Magyarország a köznevelési törvény megalkotásával, illetve a NAT-ra vonatkozó javaslattal egyértelműen a meghatározó nemzetközi trendekkel szemben indult el az átalakítások terén.

9. Alkotóinak megnyilatkozásai szerint a NAT középpontjába kerül a nevelés és nyilván ezzel összefüggésben is az értékek rendszere. Különösen fontos szerepet játszik a kommunikációban az erkölcsi nevelés, a hazafiságra nevelés úgymond megjelenése a NAT-ban. Csakhogy az alkotók erőfeszítései azzal kapcsolatban, hogy itt a javaslat újszerűségét, és egyfajta paradigmaváltás meglépését emeljék ki, hiábavalók. Az oktatás és a nevelés nem állíthatók egymással szembe, mert az oktatás teljes egészében része a nevelésnek, minden oktatási mozzanat, így a megelőző NAT változatok (és a jelen javaslat) szövegeinek teljessége a nevelésről szól. De még ha a tanítás-tanulás folyamatain túli nevelési elemeket vizsgáljuk, akkor sem mutathatunk ki semmiféle paradigmaváltást. Így az erkölcsi nevelés, a hazafiságra nevelés is megtalálható, és fontos szerepben van jelen a megelőző NAT változatokban is. Ezekben az esetekben elég átlátszó módon az előző oktatáspolitikáktól, azok képviselőitől, és a liberálisnak, kozmopolitának „becézett” oktatáspolitikák dokumentumaitól való megkülönböztetés, az azokkal való szembeállítás valójában ezeknek a valós tartalomtól megfosztott, retorikai fogásokként értelmezhető megállapításoknak a célja. Kár, hogy egy az oktatás szabályozását szolgáló dokumentum, és az előkészítését, elfogadását övező kommunikáció tőle teljesen idegen, közvetlen politikai célokat szolgál.

10. A nevelési célokat tekintve, bár az előző pontban azt emeltük ki, hogy nem történt semmi lényeges, az alapelkötelezettségeket érintő változás, mégis rá kell mutatnunk egy fontos eltérésre is. Az 1995-ös, 2003-as, 2007-es NAT változatok az értékekre koncentráló neveléssel kapcsolatban az értékek rendszerét nem tekintették abszolútnak, emberektől, társadalmaktól, kultúráktól függetlennek. Legalábbis a kétségtelenül akkor is e szempontból eklektikus szövegben az értékek társadalmi konstrukcióként való megközelítése volt a domináns. Ezzel szemben a 2012-es javaslat az értékeket dominánsan abszolút, az emberektől függetlenül létező, éteri „valamiknek” értelmezi. Ez a két szemléletmód – meglátásunk szerint – egyaránt legitim, bármelyiknek az erőszakos képviselete súlyos hiba lenne. Bár a NAT erre nem utal, mégis tartunk tőle, hogy az iskolarendszerben kiépítendő ellenőrzés folyamataiban egyoldalúvá válhat e szempontból a benne dominánsan jelen lévő szemlélet, illetve a gyakorlat, és az iskolai nevelési folyamatokkal kapcsolatban egyoldalú elvárássá válik a hagyományosabb szemlélet elfogadása és követése. Ugyanakkor a tanulókban az értékrendszer nevelési folyamatokban történő formálódásával kapcsolatban is tapasztalunk különbségeket, s ezek már nem kezelhetők „megengedő” módon. Kérdés ugyanis, hogy a pedagógia az értékek formálódását – bármilyen legyen is magukról az értékek természetéről alkotott felfogásunk – miképpen képzeli el. A régebbi NAT-ok, s ebben szemben állnak a jelenlegi javaslattal, az értékek szuverén formálódására, akár azt is mondhatjuk, hogy konstrukciójára, és nem az értékrend átadására és közvetítésére helyezték a hangsúlyt. A NAT 2012-ben erőteljesebbek azok a megfogalmazások, amelyek egy ma már lényegében pedagógiailag elfogadhatatlan nevelési, értékformálási szemléletet tükröznek, lényegében az értékek indoktrinációját.

11. A NAT 2012 javaslatban megfogalmazottak finoman szólva sem állnak össze koherens szakmai állásponttá. A szakmai és politikai szándékok keveredése ezt már önmagában lehetetlenné teszi. Így fordulhat elő, hogy a szlogenek szintjén megfogalmazódik pl. a demokráciára nevelés épp úgy, mint az esélyegyenlőség növelése, ugyanakkor a megvalósításukhoz nem biztosítja egy tartalmi szabályozótól elvárható szinten sem a feltételeket. Árulkodó jele ez annak, hogy mennyire preferálják ezek gyakorlati megvalósítását a döntéshozók. Ebben a kontextusban különösen disszonáns az erkölcsi nevelés fontosságának ismételgetése.

            A NAT számos nevelési kérdés esetében úgy fogalmaz, hogy az teljes mértékben elrugaszkodik a magyar társadalom valóságától, de sok esetben attól is, amit a köznevelési törvény, vagy akár saját maga is (mármint maga a NAT javaslat) tartalmaz. Az erkölcs fontosságát húzza alá többször is, miközben az a hatalom, amely jogszabályi döntést hoz róla, illetve amely szabályrendszerként kötelezővé teszi az iskolarendszer számára, számtalan széles körben elfogadott erkölcsi szabályt sért a tevékenységével. Demokráciára nevelésről ír, miközben maga a mögötte álló hatalom szünteti meg rohamléptékben a demokratikus társadalmi, politikai rendszer részelemeit. A NAT-ban több helyen szerepel az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének szándéka, miközben a köznevelési törvény, de valójában az objektív hatásrendszerével majd maga a NAT is rendkívül súlyosan sérti a méltányosság elveit. Egységes iskolarendszert vizionál, miközben szó sincs semmiféle egységességről, ha a különböző társadalmi csoportokhoz tartozók lehetőségeit vizsgáljuk. Ugyanakkor iskolai önállóságról beszél, s eközben maga – a köznevelési törvény végrehajtásának szellemében – a leghatékonyabb eszköze lesz az iskolai önállóság megszüntetésének, vagy legalábbis alapvető csorbításának. Egy fejezetében szép szavakkal ír a differenciálásról, miközben – megint a köznevelési törvény utasításait követve – valójában ellehetetleníti azt. A NAT 2012 javaslat nem hiteles.

12. A NAT javaslat végletesen eklektikus. Nincs határozott, egységes pedagógiai koncepciója, ugyanazokról a kérdéskörökről egymásnak élesen ellentmondó neveléstudományi és gyakorlati pedagógiai paradigmáknak megfelelő szövegrészek találhatók benne. Nem állíthatjuk, hogy a szerzők figyelmen kívül hagyták a neveléstudományi vizsgálatok, a legkülönbözőbb szakmai elemzések eredményeit, mert ezek hatását az egyik benne megjelenő szakmai szemléletmód által inspirált részletekben felfedezhetjük. Sőt, valójában a szövegben találhatók olyan elkülönült részek, amelyek önmagukban, a többi résszel nem szerves egységben vizsgálva, adott témák vagy szemléletmódok kifejtéseként megállják a helyüket, elfogadhatók, színvonalasak. Ugyanakkor az egész dokumentum tartalmi értelemben vett eklektikussága, az egységes szakmai koncepció hiánya e részek érvényesülését is lehetetlenné teszi (nem lehet a NAT-ot „részleteiben alkalmazni”).

*

A fentiek alapján a Hálózat a tanszabadságért (HAT) a Nemzeti alaptantervre vonatkozó, 2012. februárjában napvilágot látott javaslatot sem oktatáspolitikai sem szakmai értelemben nem tartja megfelelőnek, annak visszavonását javasolja. És tekintve, hogy az alaptantervvel kapcsolatos problémák nagy része visszavezethető a köznevelési törvény tartalmára, ezért egy a feladatait ellátni képes nemzeti alaptanterv megalkotását a Hálózat csak akkor tartja lehetségesnek, ha új, a kritikában negatívan értékelt keretek gyökeres átalakítását tartalmazó köznevelési törvény jön létre.

A HAT szerint a NAT 2012 elfogadhatatlan, mert nem más, mint:

• a nemzetnek sajátos, „közös műveltsége”, amihez gyermekeink legfeljebb 20%-a, a gimnáziumba járók juthatnak hozzá az újra álmodott iskolarendszerben;
• garancia a magasabb társadalmi presztízzsel rendelkező családok gyermekeinek előnyben részesítésére, az adórendszer után immár az iskolákban is;
• garancia politikai célok kíméletlen érvényesítésére a közoktatásban, a szakmai kritériumok és össztársadalmi célok ellenében;
• súlyos csapás az oktatás innovációs folyamataira.

A fentiek alapján a HAT magát az alaptantervet nem tartja részleteiben javíthatónak, hiszen egy megfelelő dokumentum kidolgozásához a ma jellemzőhöz képest gyökeresen más szemlélet jogszabályokba való átültetésére lenne szükség. Ennek okán a HAT nem tesz javaslatot a Nemzeti alaptanterv javaslat szövegszerű módosítására.

2012. március 1.