2016. február 6., szombat

Adatok, tények - 4



Ebben a bejegyzésben az oktatásfinanszírozás néhány adatára szeretném felhívni a figyelmet. A (látens) vitában ez a kérdés is fontos helyre került. A kormányzat azt állítja, hogy az oktatásban a források bővültek, a kritikusok az ellenkezőjét. Nézzük a tényeket!

A következő ábra azt mutatja meg, milyen pályán mozgott a GDP és az oktatás állami támogatása 1990 és 2013 között:



Az ábrán az oktatási kiadások alakulása is látható, tehát, hogy az állam a saját költségvetésében hány millió Ft-ot biztosított az oktatási rendszer működésére. A jobb tájékozódás érdekében – látszik e költségek GDP-hez viszonyított aránya is. Jól látható, hogy a GDP-ből való részesedés 2003 óta csökken. Az ábrán ugyan nem szerepel, de más forrásokból tudjuk, hogy e csökkenés 2014-ben tovább tartott, és ma már 4% alatt van az oktatás támogatásának GDP-hez viszonyított aránya. (Az ábra nem a sajátom, az első „Adatok, tények” bejegyzésben már említett, az EMMI által kiadott oktatási évkönyvből való, mint ahogy e bejegyzés minden más információja is.) Több mint másfél százalékpontos csökkenésről van szó, ami az eredeti (2003-as) 5,7%-os értékhez viszonyítva hatalmas.

Az oktatástámogatás GDP-hez való viszonyával érvelőket kérdőre lehet vonni, hogy miért ezt a mutatót veszik elő, hiszen a tanulói létszámok csökkennek, valójában az oktatás fenntartásához évről évre egyre kevesebb pénz is elég. A tanulólétszám csökkenése persze tény, azonban ez a változás, és a GDP-ből való részesedés csökkenése nincsenek egymással arányban. Gyorsabban csökken a finanszírozás mértéke, mint ahogyan a tanulólétszám csökken. Ráadásul a tanulólétszám csökkenése nem lineáris módon befolyásolja a szükséges támogatást (egy primitív példa: ha egy iskolában az osztálylétszámok némileg csökkennek, attól még ugyanannyi pedagógusra, ugyanannyi osztályteremre, ugyanannyi igazgatóra van szükség). De az is felvethető, hogy nagyon is indokolt lenne, hogy a GDP-ből való részesedés szinten maradjon, vagy valamilyen mértékben inkább nőjön, ha okos fejlesztéseket szeretnénk végrehajtani. De hogy ne maradjunk információk nélkül, megmutatom a finanszírozás helyzetét olyan mutatószámokkal is, amelyek a tanulólétszámot, illetve az infláció folyamatait is figyelembe veszik.

A következő táblázat azt mutatja meg, hogy milyen volt a finanszírozás helyzete 2009-ben és 2013-ban, méghozzá az egy gyermekre/tanulóra jutó kiadásokról van szó, Ft-ban. Mivel még az ilyen adatok értelmezése során is figyelembe kell venni az inflációt, ezért azt is kiszámoltam, hogy a KSH hivatalos inflációs adatait használva az egy főre jutó költségek mekkora összegek lettek volna 2009-ben, ha 2013-as árakon számoltunk volna. A táblázat mutatja oktatási szintenként a különbségeket is:
 




Egy gyermekre/tanulóra jutó oktatási költségvetési kiadás Ft-ban

2009-ben
2009-ben a 2009
és 2013 közötti
inflációval növelve
2013-ban
A 2013. és a 2009.
évi értékek
különbsége 2013-
as árakon
Óvoda
608 570
713 013
679 271
-33 742
Általános iskola
584 836
685 205
600 484
-84 721
Középfokú oktatás
540 752
633 556
438 706
-194 850
Felsőfokú oktatás
935 914
1 096 536
884 406
-212 130



Ehhez az adatsorhoz sem kell sok kommentár. Látható, hogy a középfokú oktatás szenvedte el a legnagyobb arányú csökkentést, az egy tanulóra jutó költség majdnem a harmadával csökkent. A felsőoktatásban az egy hallgatóra jutó oktatási kiadás közel az ötödével, és még az általános iskolai oktatás is elveszítette 4 év alatt az egy tanulóra jutó kiadás mintegy 12%-át. Bár csak kis mértékben, de még az óvodák finanszírozása is szűkült.

És végül nézzük meg, hogyan változtak oktatási szintenként az egy főre jutó kiadások az egy főre jutó GDP-hez viszonyított arányukban!





Ezen az ábrán az előbbi táblázatban is jelzett jelenségek természete még világosabban látszik. 2003-hoz, 2005-höz képest mindegyik szektor veszteséget könyvelhetett el. A felsőoktatást érintő változás 2012-ben drámai, de a középfok támogatásának csökkenése is tragikus méreteket ölt az egész időszakot tekintve.

(Ezzel a sorozatot most befejezem, de elképzelhető, hogy még további tényeket, adatokat is megjelentetek majd, különösen akkor, ha vendégszerzők jönnek, és kérik, hogy közöljem írásaikat.)
 





3 megjegyzés:

  1. Érdemes lenn egy erre szakosodott kutatónak belenézni a tételes elszámolásokba ( Ha vannak ilyenek), mire mentek el mondjuk az általános iskolásokra költött pénzek. Mennyi ment tankönyvkiadásra, álló és fogyóeszköz beszerzésekre ( és minéműek voltak azok), továbbképzésekre, persze azok dokumentációja is érdekelne, meg még ezer dolog. Hasonlóképpen érdemes lenne megnézni alaposabban is azokat a bizonyos uniós pénzeket, melyek lenyúlása volt az egyik állítólagos oka a KLIK létrehozásának, vagy a nagy tankönyvreformnak. Meg persze azokat az európai döntési-elszámoltatási mechanizmusokat, amik lehetővé tették a sok száz milliárd euro magánzsebekbe vándorlását. Ugye nem kérek túl sokat.

    VálaszTörlés
  2. Gyerekektől és a jövőtől megvonni a pénzt úgy hívják öngyilkosság, közben meg megy teljes erőbedobással a gyermeknemző propaganda. Mit akernaek ezek, valaki elárulná? Ijesztő, hogy mennyire sötét, inkompetens, rövidlátó csürhe kezében van az irányítás.

    VálaszTörlés
  3. 2015-ös adatok még nincsenek?

    VálaszTörlés